|
 A X. században a szálláshelyeket (településeket is) úgy hívták, ahogy az ott szállásolót (pl. Szabolcs, Gyula).
Így volt ez Harka esetében is, tehát a honfoglaló törzsek egyikétől származtathatja a nevét (Harkától), mint annak a szállásbirtoka.
Harka unokájának, a kalandozó, és 955-ben Augsburgnál kivégzett Bulcsu harkának szálláshelyét a Szombathely melletti Bulcsu (ma Bucsu) nevű faluban kereshetjük.
 1245-ben a tatárjárás után említi Harkát először írásos dokumentum. IV. Béla királyunk adománylevelében:
„A község a XIII. század közepén a Küllői család birtoka lesz. Ezt a birtoklást örökös perek, sőt gyilkosság is kísérte, majd 1429-ben Harka Sopron jobbágyközsége lett.”
Az 1500-as évek elején Harka a különböző birodalmak egymással vívott csatájának a színhelye volt. A lándzséri vár ura (ma Landsee Burgenlandban) megtámadja, kifosztja, és felgyújtja Harkát. 1529-ben a Bécs ellen vonuló törökök ismét kirabolják, és felégetik a községet.
Az őslakos szájhagyomány szerint egy ideig török félhold volt az 1300-as évek elején épült Péter-Pál templom tornyán.
A XVI. század második felében Harkán is elterjednek a reformáció tanai, igaz egy ideig még tilos volt evangélikus istentiszteletet tartani, a jobbágyok a tilalom ellenére Sopronkeresztúrra vagy Nyékre jártak, ahol evangélikus lelkész prédikált. Különösen sokat szenvedett a község lakossága a Bocskay felkelés alatt, majd az egymással csatázó Bethlen Gábor és II. Ferdinánd hadai fosztogatva, rabolva, dúltak végig Harkán.
A harkaiak szorgalmának és hazaszeretetüknek köszönhetően ismét felépült és felvirágzott a falu.
II. József türelmi rendelete után 1787-ben megépült az evangélikus templom, igaz, tornya még nem lehetett, csak száz év múlva, építették hozzá. A katolikusok és az evangélikusok megegyeztek, hogy az evangélikus gyülekezet tulajdonát képező harangot közösen használják a katolikus templomban.
 A harangon levő felirat ma is olvasható: „A harkai evangélikus gyülekezet tulajdona, öntötték 1658-ban!”
1707. október 2.-án a Rákóczi szabadságharc egyéb eseményeként kuruc-labanc csata volt Harka határában. A harkai oktatás tetőpontja a Nemesi Akadémia volt. Ekkor országos hírű lett a község.
1784-89 között egész Magyarország területéről jöttek a nemes ifjak, Nagy György evangélikus lelkész iskolájába tanulni, ahol fél év alatt elsajátították a német nyelvet. 1862-ben Petz lelkész megalapította híres négyszólamú Concordia kórust, akik 1879-ben Bécsben egy kórusvetélkedőn első díjat nyertek.
1881. április 7.-én Liszt Ferenc Sopronból Harkán át hintón ment Doborjánba, szülőfalujába. A Concordia férfikórus köszöntésül előadta a Szózatot, Liszt így szólt: „Uraim, önöknek arany van a torkukban.”
 Harka gazdasági és kulturális élete minőséget jelentett a környező települések között. A lakosok földműves emberek voltak, áruikat Sopronban adták el. Hazájukat és a falut szerető német ajkú lakosság két emlékművet is adományozott Harkának, az 1896-ban állított millenniumi emlékművet és az Amerikába kivándorolt harkaiak az I. Világháborúban elesett rokonaik és barátaik emlékére a hősi emlékművet.
1946-ban véget ért a falu történetének több évszázados, példaértékű korszaka. A német ajkú magyar lakosságot kitelepítették, mindössze 15-en maradhattak. Az új lakosok elsősorban a Rábaköz falvaiból, de az Alföldről és Erdélyből is jött néhány család.
 1947-ben Rajk László belügyminiszter, akkor Harka község képviselőjelöltje, a félrevezetett harkai magyar telepesek követelésére a falu nevét Magyarfalvára változtatta, és önkényesen rendelte el a hon foglaláskori magyar Harka falunév eltörlését, és a sebtében kitalált Magyarfalva falunév bevezetését.
1947. augusztus 20.-án az avatási ünnepségen részt vett Rajk László is, ő volt a nap szónoka.
Majd 43 év múlva egy helyi népszavazás után 1990. április 1-én a falu újra visszakapta az ősi, Harka nevet.
ugrás az oldal tetejére ^^
|
A falu nevének első írásos említése egy Székesfehérváron 1245 májusában kelt oklevélen található. Harka környéke már a rómaiak korában lakott terület volt, Kr. előtt 18-ban érkeztek erre a vidékre. Itt tartózkodásuknak néhány tárgyi bizonyítéka került elő a századok során. 
A XVI. században egy hatalmas szarkofágot találtak Harkán, feliratán a Scarbantia névvel (Sopron ókori neve). 900-ban a Kecske patakkal párhuzamos vízvezetéket találtak, amely a Keresztúri telephez vitte a vizet.
Néhány év múlva Reitner Mihály harkai gazda a Naphegy közelében újabb római szarkofágot talált női csontvázzal, szaglóüregekkel és üveggyöngyökkel.
A honfoglaló hét magyar törzs Kér nevű törzsének vezérét Téténynek hívták és a harka méltóságot viselte, ami bírót jelentett.